Verőce 2015 - A biztonságos esések szakértője az Esések Iskolája!

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Verőce 2015

RÓLUNK > 2015 ESEMÉNYEK > GYERMEK POGRAM
Prof. Dr. Papp Lajos az Esések Iskolája Egyesület elnöke
újfent maradandót alkotott Verőcén. 2015.07.7. - 2015.07.21.
 
Letérve az útról a szemünk elé tárul a még gyönyörűbb szép táj, baloldalon gyermeki élettel és a jobb oldalon hegyekkel szív magába minket, vonzva a tekinteteket. Nem sokkal balra letérhetünk, és az aszfalt úton gurulhattunk be egy kis álomvilágba, amit pancsoló gyerekek  zsivaja tölti meg életesebbé. Gumimedence tele vízzel és gyerekkel, körülöttük mosolygós tekintetű felnőttek. 
Kiszálltam az autóból, és megakadt a tekintetem egy faházon, ahol egy kis mozgás véltem, hisz pont akkor csukódott be.
Majd körbenézve a tekintetem beleolvadt a mosolygóakba, és üdvözöltek. 
Hamar túlestünk az üdvözlő és udvarias bemutatkozáson, és egyszer csak megjelent egy erőtől duzzadó s mivel azért már csak ismerem az elnökünket, maga Dr. Papp Lajos professzor úr . Egyből szeretetteljesen üdvözölt, és megöleltük egymást. 
Hát itt vagy drága tanár úr, szólított örömteli vastag hangon, és erre a legtermészetesebben mondtam, hogy megígértem, itt leszek, így hát itt vagyok, és köszönöm a meghívásod.  Egyből a Professzor úr helyre tett, hogy ő a hálás, és leültetett minket Péterrel, aki vitt Verőcére. Péter Évi (Professzor úr asszisztense) egyik fia. Péter egy tiszta lelkű és tekintetű fiatalember. Óriási szerénység, jóindulat, amit édesanyja mindig gyakorol, ha megyek szeretet professzorunkhoz valamit aláíratni, mert adnak munkát a hivatalok.

Közben a gyerekek kiszálltak a vízből, és mentek a jurtájukba, ami a szálláshelyük s letisztálkodtak a zuhanyzóban, majd jöttek lassan elszórtan körénk az asztalhoz. Az asztal nagyon nagy, látszik, hogy a gazda felkészült erre a gyerekseregre, és a vendégekre.
Szépen lassan, de biztosan megtalálta mindegyik a helyét, és a Professzor úr bemutatott minket, és jelezte, hogy a tanár úr fog nektek eséseket tanítani, hogy ne üssétek meg magatokat. Néztem a gyerekek tekintetét, és kíváncsi szemek néztek belém, hogy valóban? Egyik afféle mindenben beleszólók gyerek erősen jelentkezett, hogy én már judóztam, jelezte, hogy neki nem tudok majd újat mutatni, de azért felvesszük a kesztyűt, néztem rá akként mosolyogva. Majd mondtam neki, hogy te leszel, aki bemutatja s ő örömmel vállalta, megbeszéltük.
Közben az ottani segítő hölgyek hozták nekem a kért kávét, megittam, és lassan összeszedtük a tatamikat helyettesítő, vékonyka polifonokat.
Professzor úr ránézett a hölgyekre, és hangoztatta nekik, hogy lehet menni a tanár úrhoz, mert önöket is megtanítja biztonságosan jól esni. Ki merne ellentmondani szeretet Professzorunknak.  Szépen felkerekedtek az idősek is és jöttek velünk az árnyékosba.
Kiválasztottam a helyet, és a gyerekekkel leterítettük a polifonokat, takarásba, hogy egy homogén tiszta területen tudjunk hemperegni, amíg lehetséges.
 
Elkezdtem az órát-órákat, bemelegítéssel, majd a rávezetőket a rábeszélt hölgyekkel egyetemben. 
Megtöltöttük a leterített talajt. Ügyeskedtek a lányok és a fiúk, de a kis "férfiak" vitték a prímet a beszélgetésben, ez már így szokott lenni. Az "idősebb" hölgyek is csinálták a gyakorlatokat, majd eljött a judós barátom bemutatkozó eséstana. Kértem tőle az előre, hátra és a jobbra és balra csúsztatott eséseket. Bemutatta. Megnyugtattam, hogy tudok segíteni, ha jól megfigyeli, mert volt mit. Nem szaporáznám a szót, mert sok beszédnek sok az alja, mondotta édesapám, és a lényegre térnék. Ennek az aktívabb kisfiúnak az édesanyja is ott volt velünk együtt csinálta, amit mutattam. 
Mivel minden eséstechnika végén be kellett mutatni a gyakorlatot, így anyuka is bemutatta. Mindenki láthatta, hogy bizony van különbség a két évet járt judózó, és az egy órát nálam tanultak közt. 
Édesanyja elismerően bólintott, hogy valóban a kisfiú még sajnos nem csinálta olyan jól, mint az Esések Iskolájában egy órát tanult anyukája. Megjegyzem a nap végén persze, hogy neki is szépen kellett bemutatnia az eséseket, hisz, akkor jobban megsegítettem. A lányok nagyon szépen gyakoroltak, és nagyon szépen be is mutatták. Azok a fiúk, akik csendesek voltak, szintén ügyesek voltak, de akik a szájukat is használták, nekik volt azért bajuk, és itt is látszik, hogy kinek kell beszélnie, mondjuk az edzőnek vagy a tanárnak. 
A legvégén egy kis vizsga is volt, ami abból állt, hogy egymást segítették a gyerekek, javították, ha szükségét látták. 
Láthatóan élvezték ezt a fajta együttmunkálkodást. 4 óra foglalkozás után összeraktuk a polifonokat, és a Professzor úr megmutatta a helyét s ezzel együtt a csodálatos szaunát, jakuzzival, aminek egy külön háza volt, tolóajtókkal, ablakokkal. Gyerekeknek csinálta, és téliesített, tehát ezt télen is lehet élvezni.
Majd helyet foglaltunk újból az egybetartó asztalnál, és jött az ital és a vacsora, és desszertként a Péter által sütött ízletes palacsinta. Professzor úr elkezdett körbe vezetni, mire megjelent két autó s benne jó lelkű családok, hozták a gyönyörű zöldségeket, görög és sárgadinnyét, amit egyből a hűs pincébe vittünk a helyére.
Kezdett a sötétség úrrá lenni, mi elköszöntünk, azzal, hogy legközelebb mindent megmutat nekünk, és ez úgy is lesz.
Hazajöttem, és a közösségi oldalon kitettem a képeket. Bernikém egyből jelezte, hogy vannak ötletei, és a következő látogatást már többedmagammal tesszük meg, mivel a professzor urúnknak boldogságot jelentett, ami felajánlás érkezett.

Van egy hiányérzésem, és érdekes volt, hogy nem volt jó eljönni Verőcéről, egyből befogadó, elfogadó és visszaváró érzésem alakult ki. Köszönhető-e a helynek vagy a Professzor úr két keze munkájának, amit alkotott az valami gyönyörű. Úgy jöttem el, hogy visszavágyok.

Folytatás következik 2015.07.21-után.
  
 
 
 
 
Verőce 2. alkalom Dr. Papp Lajos professzor úr gyermektábor
 
Mielőtt második alkalommal mentem volna, felhívott egy nagyon bájos ismerősöm, hogy szeretne segíteni, ha Professzor úr elfogadja, én erre egy kis türelmet kértem, és telefonon felhívtam elnökünket. Drága Professzor úr amiatt zavarnálak, hogy jelentkezett egy nagyon kedves ismerősöm, hogy jönnének programokkal a gyermektáborodba, ha hozzájárulsz. Szeretett Professzorunk egyből jelezte, Bélám, te bárkit hozhatsz, ez nagyon jól esett a telefon végén, és örömmel hívtam vissza Bernit, hogy minden rendben, szervezzük meg.
Berni izzította a többieket, és eljött a napja.
Magam vonattal mentem le Verőcére, mert korábbra kellett érkezzek. Professzor úr jött ki elém az állomásra autóval, és mentünk a táborba, ahol a gyerekek már vártak. Reggeli közben megjöttek az ELTE - TF rekreációs tanszékről a lányok, hozva magukkal ajándékokat a gyerekeknek. Professzor úr kérte a lányokat, hogy maguk adják át a gyermekseregnek, hisz az öröm nekik jár.
Megbeszéltük a menetrendet, ki mikor segít be, és elkezdtük a foglalkozásokat. Mivel a gyerekek ismételten egyike jelezte, hogy judózik és Barantázik, így teret kellett engedjek egy kis küzdősportos bemutatónak is, ami nagy sikerű volt.
Elkezdtük a csúsztatott esések oktatását és a hátra esést megtanultuk, majd jöttek a rekis lányok, akik lefoglalták aktív pihenővel a gyerekeket, addig regenerálódtunk, mint a gyerekek, és én is.
Majd így cserélgettük a beosztást, és elég hamar eljött a délután. Gyerekek ügyesek voltak, így belefért egy kis földharc oktatás is, ami okán eldöntötte az egyik, hogy ő márpedig judózni fog menni, és javasoltam is neki, hisz egy igazi perpétum mobile, ha jó edzőt kap, akkor jó versenyző lehet belőle.
 
A délutánra megérkezett Párom Popol Beáta és fia Mihalik Ábel, aki videózott egy kicsit. Nemsokára feltesszük a közösségi csatornára és itt is látható lesz.
 
Este maradván Szamóca, azaz Eperjes Károly és kedves nagylánya jelent meg. Eperjes Károly érdeklődött az Esések Iskolája iránt, és elismerően vette tudomásul, hogy van ilyen is.
Egy szép "tanmesével" lepett meg minket a Bibliai Tékozló fiú esetével, ami átültetett a mai korba, érdekes megvilágításban.
Folyt. köv.
 
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz